Hungarian translation of Alan Woods: “We must carry out a revolution within the revolution” (November 17, 2009)
Az Ultimas Noticias újság készített interjút Alan Woods-al, a Nemzetközi Marxista Irányzat (International Marxist Tendency) vezetőjével a venezuelai forradalom alapvető kérdéseiről és annak a mostani veszélyes helyzetről, amely azért keletkezett mert hiányoznak az olyan kezdeményezések, amelyek a forradalmat előre lendítenék és befejeződne a gazdaság kulcsfontosságú szektorainak a kisajátítása.
Alan Woods a forradalom kemény vonalát képviseli. Nem az a kérdés, hogy új struktúrák épüljenek fel a régi alapján, ahogy azt a reformista elméletet képviselők javasolják. Woods szerint a forradalomnak egy új alapra van szüksége, egy egyértelmű szakadásra az oligarchiák régi uralmától. Woods, aki gyakori látogató Venezuelában, amióta Hugo Chávez került hatalomra, most az Últimas Noticias-szal beszélgetett a bolivári folyamatok jelenlegi helyzetéről.
Hogyan jellemezné a forradalmi folyamatot, amely nem érintette a pénzügyi szektort, ami a kapitalizmus gerince?
Ez egy döntő probléma. Itt elkezdtünk egy forradalmat, sok minden elértünk, de nincs alapunk arra, hogy azt mondjuk, hogy a forradalmat véghez vittük. Úgy gondolom, hogy nem tudjuk addig véghez vinni, amíg a kisajátítások nem történnek meg, nem mindennek a kisajátítása, de a földé, a pénzügyi szektoré és a kulcsfontosságú gyáraké mindenképpen.
Sokat beszélnek a szocializmusról, de ha a gazdasági hatalom megmarad a nemzeti oligarchia kezében, a forradalom nem lehetséges. Ezért az a könyvem címe, hogy Reformizmus vagy forradalom, a XXI. század marxizmusa és szocializmusa – ami egyben egy válasz Heinz Dieterichnek.
Reformban vagy forradalomban vagyunk?
Forradalomban vagyunk, de még nem értünk a végére és ez veszélyes, mert az egész történelem megmutatja, hogy lehetetlen véghez vinni egy fél forradalmat.
Milyen veszélyekkel kell szembe néznünk?
Számos államosítás ment végbe, de még mindig érintetlen a hatalom központja, a pénzügyi szektor. Ennek következtében egyrészt nincsen szocialista tervgazdálkodás, másrészt viszont nem hagyjuk, hogy a kapitalista rendszer megszokott szabályai szerint működjön, és ez egy nap végére káoszhoz vezet, mindkét világ legrosszabbjához. Ha a befektetések magánkézben vannak, akkor a főnökök csak a saját hasznukra fektetnek be. Nem tervezheted meg azt, amit nem irányítasz. Azok a döntések, amik Venezuela számára fontosak, nincsenek a venezuelaiak kezében.
Kinek a kezében vannak?
Azoknak a kezében, akik mindig is az irányítást birtokolták, egy maroknyi gazdag, akik még mindig irányítják a gazdaság kulcs fontosságú és alapvető részeit, és természetesen a pénzügyi szektort is. Amíg ez a központi probléma nem lesz megoldva, addig veszély lesz.
Ebből a nézőpontból, a bankokat államosítani kell…
Természetesen, ez az első számú pont. A bankok államosítása nélkül lehetetlen meghozni a szükséges döntéseket, ahhoz, hogy a befektetések és a termelő szektorok irányítás alá kerüljenek.
Tizenegy éve a venezuelai emberek hatalmas lojalitást mutattak Chávez elnök felé. Megmentették a forradalmat 2002-ben a puccs során és később a visszahívásos népszavazásnál. De az emberek türelmének is van egy határa. Amikor egy paraszt, egy munkás látja azt, hogy az alapvető problémái nincsenek megoldva, akkor kiábrándul és belefárad, és szerintem ez nagyon aggasztó. Az ellenforradalom fenyegetése nem múlt el, még mindig itt van. Ideáig a tömegek mindig Chávezre szavaztak, de jelenleg rosszabbodnak a körülmények, a gazdasági válság érintette a reformokat és vannak problémák a korrupcióval, a bürokráciával é a karrierizmussal.
Ilyen körülmények között az a veszély, hogy a jobb oldal egy valódi támadást hajt végre. Nekem ez sokkal komolyabb fenyegetésnek tűnik, mint Kolumbia. Úgy látom, hogy a fő veszély nem külső, hanem a belső fenyegetettség.
Nem gondolja, hogy ezen a ponton a kormány ellenforradalmi lett?
Nem. Ezt nem mondanám, de ez egy olyan kormány, ami nem azt teszi, amit tennie kellene. Vannak habozások, folyamatos döntésnélküliségek, zavarok. Ez a bürokrácia egy szintén komoly problémája.
Úgy gondolom, hogy Chávez elnök egy nagyon bátor és őszinte ember, de egy ember egyedül nem tud forradalmat csinálni.
Chávez egyedül van?
Igen, én így gondolom. Alatta a bürokrácia sűrű rétege áll, ami nem osztozik az ő nézeteiben. A bürokrácia ellenforradalmi, a burzsoázia elveit tükrözi vissza a bolivári mozgalmon belül.
Anélkül, hogy a nép irányítana, a bürokrácia problémáját nem lehet megoldani.
Áldozatok vannak, igen, de mindenkiért áldozatokat kell hozni.
Most úgy tűnik, hogy csak a nép hoz áldozatokat…
Ez igaz, a forradalom két alapvető problémáját említette most.
Ez az oka annak, hogy miért szükséges az, hogy kritikusak legyünk, a kritika nagyon fontos. Én nem kritizálom a bolivári forradalmat, sem Chávez elnököt, de a forradalom torzulásai léteznek.
De nem gondolja úgy, hogy ahogy fontos a kritika, úgy a kormánynak is készségesnek kellene lennie arra, hogy meghallgassa ezeket a kritikákat?
Valaki meghallgatja, de van egy réteg, akiket abszolút nem érdekel a kritika…
Chávez elnök azok között van, aki nem hallgatja meg?
Úgy gondolom, hogy Chávez elnök tisztában van ezekkel. De, hogy harcolhatna egy ember ez ellen egyedül? Egy forradalmat kell véghez vinnünk a forradalmon belül.