Argentína: a Zanon a munkásoké

Hungarian translation of Argentina: Zanon belongs to the workers (August 24,2009)

"Kilenc év küzdelme után elértük, hogy végleg kisajátítsuk a gyárunkat."

Az eredmény, amelyet a Zanon gyár munkásai elértek, nem lett volna lehetséges, ha korábban nem ragadtuk volna vissza a hatalmat a szakszervezeti bürokráciától.

Először 1998-ban helyreállítottuk a belső bizottságunkat, hogy harcoljon a kizsákmányolás, a rossz bánásmód, a szegényes körülmények ellen, felléptünk a biztonságos munkakörülményekért és a bérekért, de mindenek előtt egy új munkatervet hoztunk létre, hogy gyakoroljuk a valódi demokráciát és visszaállítsuk a szakszervezetünket, hogy működésével a munkások érdekeit szolgálja.

Az elmúlt kilenc évben nagyon sok minden történt és nagyra értékeljük azt a támogatást, amit a harcunk során kaptunk többek között a Centenario, Neuquén, Plottier közösségektől, akik 2001-ben egy sátornyi tésztával érkeztek, ami eltartott minket 5 hónapig, és köszönjük azoknak, akik csupán néhány méterre élnek a gyártól és akik három napi élelmüket adták nekünk, hogy folytatni tudjuk harcunkat.

A Neuquén-i megyei Plaza de mayoban élő anyák az első naptól kezdve úgy kezetek minket, mint fiaikat, és akik kijöttek velünk az utcákra, hogy ellenálljanak velünk a kilakoltatási parancsoknak, a megtorlásnak és fenyegetéseknek.

Köszönjük az ATEN diákjainak, a CTA-nak és mindenkinek, aki az országunkból és az egész világból szolidaritást vállalt velünk, még úgy is, hogy nem ismerjük egymást, de támogatnak minket, hogy tudjuk folytatni az ellenállást.

Megtanultuk, hogy hogyan vállaljunk szolidaritást más munkásokkal, hogyan teremtsük meg a tartós sztrájk alapot. Mi úgy hisszük, hogy a megfelelő koordináció az alapja a munkások győzelmének harcukban. Együtt menetelünk a Río Turbio bányászaival, Las Heras olajmunkásaival, Neuquén és Río Negro gyári munkásaival, a Garrahan Subterráneas dolgozóival, a reptéri dolgozókkal, vasutasokkal, a munkanélküliek mozgalmával, az elfoglalt gyárak mozgalmával és a több tucat elfoglalt gyárral.

A legelső pillanattól megnyitottuk a gyárat a közösség előtt, több ezer gyerek és felnőtt látogatott el hozzánk tapasztalatot szerezve harcunkról.

Megszilárdítottuk a diák-munkás szolidaritást mind a középiskolákban, mind az egyetemeken. Az egyetemistáknak már tapasztalataik is vannak az egyetemmel kötött szerződések végett. Tartottunk zenei fesztiválokat – anélkül, hogy rendőri jelenlét lett volna –, ahol helyi és nemzeti együttesek léptek fel. Többek között a La Renga, Attaque 77, Bersuit Vergarabat, León Gieco, Raly Barrioneuvo, Dúo Coplanacus játszott nálunk és mindannyian szolidaritással álltak ki küzdelmünk mellett és ezt átültették Neuquén közösségére is.

A mi harcunk mindig az osztályharc módszerén alapult, a kormányzókat, a főnököket, a szakszervezeti bürokráciát úgy kezeltük, mint a munkások ellenségei. Amit az elmúlt évek során felépítettünk harcunkkal helyi, országos és nemzetközi szinten, ahhoz vezetett, hogy a megyei kormányzatnak meg kellett változtatnia politikai akaratát, javasolta és meg kellett szavaznia a kisajátítást.

Mi úgy gondoljuk, hogy a győzelem, amit elértünk nagy fontossággal bír az egész munkásosztály számára, mivel ez a kormányzat, ami ma megszavazta a Zanon kisajátítását és a munkások irányítása alá tételét, ugyanaz a kormányzat, amely meggyilkolta Teresa Rodríguezt, amely 2001 végén megtorlásokat hajtott végre a Zanon munkásain, amely ötször próbált meg kilakoltatni minket, amely rálőtt Pepe Alveal elvtársunkra – aki elvesztette szeme világát – a Barrio San Lorenzo-i megtorlás során, amely megölte Carlos Fuentealba elvtárunkat és ugyanaz a kormány, amely ma társadalmi békéről beszél, miközben világgazdasági válság van és kormányzat háborút hirdet ellenünk kizsákmányolással és a bérek megnyirbálásával.

Az iskolák és a kórházak üresek és csak az egyetlen társadalmi munka, amiről beszélnek az a börtönök felépítése, hogy bezárják fiataljainkat, miközben minden nap több tucat család hal meg a elektromos tűz által, amely kis viskóikban tör ki.

Annak ellenére, hogy elértük ezt a győzelmet a világgazdasági válság közben, és megszereztük a kisajátítást ettől a kormányzattól, a harcunknak nincs vége, mert az első napon kimondtuk, hogy a megváltás nem fog eljönni egyenként, hanem az egész munkásosztálynak kell kiharcolnia.

Testvéreink és mindenki, aki ennek részese volt valamilyen módon, osztozzatok örömükben e nagy lépésért!

Bárkit, aki kétkedéssel, talán félelemmel vagy szkeptikusan néz meghívunk, hogy legyen részese a történelem ezen eseményének, ami nem több, de nem is kevesebb, mint egy kis homokszem arra, hogy megváltoztassuk a világot és támogassuk rengeteg elvtárunk álmát – egy társadalom kizsákmányolók és kizsákmányoltak nélkül!

A Zanon a népé!