Venezuela: a Lucha de Clases megszületett!

PrintE-mail

A venezuelai forradalom elérkezett egy útelágazáshoz – vagy sikerül megszüntetnie a burzsoáziát és véget vetnie a burzsoá államnak, vagy a jobboldali reakciós oligarchia elkezd terepet nyerni és fenyegetéssel lesz mindaz iránt, amit eddig sikerült elérni. Ebben az összefüggésben a PSUV, a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt a kulcsa mindennek. Egy marxista programot kell elfogadni. Ez az, amiért a marxisták elindították a Lucha de Clases-t, az Osztályharc című újságot, mint eszközt arra, hogy a PSUV átalakuljon egy marxista forradalomi párttá, ami képes vezetni egy szocialista forradalmat.

„Karl Marxnak igaza volt: Minden eddigi emberi társadalom története osztályharcok története.”- mondta Hugo Chávez elvtárs az Alo Presidente 351. műsorában 2010. februárjában.

A Lucha de Clases megszületett! A PSUV marxista munkásainak és fiataljainak a hangja.

A bolivári forradalom egy döntő kereszteződéshez érkezett: vagy radikalizálódik a forradalom vagy komoly veszélybe kerül. A jobboldali körök már elkezdtek hatalmas profitot keresni a gazdasági világválságból, amit a kapitalizmus okozott. A kapitalizmus megbukott, mint világméretű gazdasági rendszer. Ahogy láthatjuk a burzsoázia képtelen fejleszteni a termelőerőket; az egyetlen dolog, amit képes volt véghez vinni az a folyamatos szabotázs, a gazdasági megbénulás, az elvonások, a guarimbas [utcai lázadások] és puccsok. A PPT és Henry Falcón (két venezuelai baloldali mozgalom – a szerk.) hatalmasra próbálják nagyítani az ellentmondásokat a forradalomban. A forradalomnak, hogy megtartsa társadalmi bázisát, államosítania kell a bankokat, az ipart, a földeket és az összes elhagyott és kihasználatlan gyárat és a munkások, szervezett dolgozók kezébe kell adnia. Csak ezen az úton lehetséges, hogy a tömegek lesürgetőbb igényei meglegyenek oldva: az egészségügy, az oktatás, a lakhatás, az élelmiszer, a biztonság, a pihenés, a kultúra, a sport, a művészet és a tudomány.

A kapitalista rendszer „felépülése”

Az IMF októberben az úgynevezett „felépülésről” és a „válság végéről” beszélt, ehelyett amit most láthattunk ennek a tökéletes ellenkezője. A világ burzsoáziáját rendkívül aggasztja a görög válság, amely az euro árfolyam esésével fenyegetett és egy több milliárd dolláros mentőcsomagot kellett kierőltetni közösen Németországnak, Franciaországnak és az IMF-nek. Nem régiben a Federal Reserve (USA központi bankja) elnöke aggodalmát fejezte ki a válság miatt, és amiatt, hogy ez mennyiben tudja befolyásolni a gazdaság helyreállítását az USA-ban. Természetesen lehet, hogy fogunk látni egy helyreállítást, de ez nem jelenti azt, hogy az ellentmondások, amelyek a rendszerből következtek a válság során nem lesznek még élesebbek.

Gazdasági válság

„Néhányan azt mondják, hogy nincs vér az ereinkben. Mi tényleg azért vagyunk itt, hogy üzletet csináljunk és ezt mondtuk az államnak is”- mondta egy interjú során Alejandro Uzcategui, az Empreven (vállalkozók szervezete Venezuelában) elnöke egy interjú során Vanessa Daviesnek a 2009. augusztus 19-i eseményeken.

A Világbank előrejelzései szerint Latin-Amerikában a GDP növekedése a legnagyobb 4,7%-es Chilében lesz, a legalacsonyabb 1,7%-os Ecuadorban. Az egyetlen ország, ahol csökkenés várható az Venezuela 0,2%-kal. A kormány mutatói szintén nem túl biztatóak: 0,5%-os növekedést mutatnak 2010-re, miközben Giordani (tervezési miniszter) célja, hogy elérje a 3%-ot vagy a 4%-ot, ami illúzió, amióta a villamosenergia-válság nem tud növekedést mutatni.

Az elmúlt évben láthattuk a GDP drasztikus visszaesését 3,3%-kal. A venezuelai központi bank szerint a csökkenést az olajárak zuhanása okozta. A magánbefektetések 0,7%-kal csökkentek 2009 utolsó szakaszában, összehasonlítva 2008 ugyanezen időszakával. A csökkenés egy éles visszaeséshez vezetett a bruttó állóeszköz-felhalmozás terén, amely mértéke éves szinten 8,2%-kal csökkent.

Amit látunk az az, amit a Nemzetközi Marxista Tendencia támogatói mondtak: a burzsoáziának nincs más szerepe, mint az ellenforradalmiság. Ugyanez a helyzet az úgynevezett „szocialista üzletemberekkel”, mint a fent idézett Alejandro Uzcategui, az Empreven elnöke.

Osztály, párt és vezetés

A párt szerepe a kulcsa annak, hogy véget lehessen vetni a jelenlegi válságnak, amin Venezuela keresztül megy. Az Egyesült Szocialista Párt (PSUV) kongresszusát egy új forradalmi program kihirdetésére kellett volna használni, ami véget tud vetni a tőke dominanciájának és el tudja távolítani a létező államapparátust, ami még mindig burzsoá. Azonban a kongresszuson filmeket mutattak be, a delegáltak el voltak szeparálva aszerint, hogy melyik államból jöttek és a kongresszus végén a megválasztott delegáltak csupán 1/3 vett részt. Chávez elvtárs újra és újra elismételte, hogy ami szükséges, az az állami apparátus megsemmisítése; igen, itt az idő erre! Ezek azok a dolgok, amit mi fel fogunk vetni, ahol a PSUV aktív, a negyedekben, a társadalmi harc tereiben, a gyárakban és a szakszervezetekben.

Itt az idő, hogy megnyissunk minden teret a vitára. A marxisták előre fogják vinni közreműködéseiket, javaslataikat, ahogy ezt megtették a dokumentumokban is, amit a rendkívüli kongresszusra állítottak össze:

„Akarunk több lakóházat, kórházat, iskolát, társadalmi központokat és juttatásokat a munkások számára? Akkor államosítsuk a bankokat! Csak az elmúlt évben a bankárok több, mint 2,615 milliárd dollárt tettek zsebre, miközben mi magas deficittel nézünk szembe. Hozzávetőleg 14,000 otthon nem épült fel az utolsó negyedévben.

„Meg akarjuk tartani és még több munkahelyet teremteni? Akkor államosítsuk az ipart, kezdve a multinacionális cégekkel, amelyek kirúgják és zaklatják a munkásokat és a szakszervezeti aktivistákat, mint a Mitsubishi, Toyota, Vivex és Johnson's Control. Államosítani kell azonnal minden vállalatot, amit elfoglaltak munkásaik. A főnökök megmutatták parazita természetüket Chávez elnök kormányának évei alatt, az ipart majdnem teljes pusztulásba vitték.

„Akarunk élelmet mindenki számára? Akkor államosítani kell a földet és ki kell terjeszteni az agrárreformot és a földosztást. Azonnal államosítani kell a Polar vállalatot és a termékek, források és az ételelosztás hálózatát.

„Ha meg akarjuk oldani az energia ellátás problémáját az országban, ha meg akarjuk oldani az orvosi ellátás problémáját egy olyan gazdaságot kell tervezni, ami a munkások hatalma alatt áll.”

Az elvtelen szektarianizmus ellen

„Mivel a szektás politikai gondolkodásúak, mint általában minden kétbalkezes és csodaember, a valóságban minden lépéssel felbuknak, örökös ingerült állapotban élnek, panaszkodnak a „rezsimre” és a „metódusokra” és szüntelenül a kis intrikákban fetrengenek. Saját körükben szokásosan a despotizmust viszik véghez. A szektások politikai kimerültsége pótlékot, árnyékszerűséget, az opportunista levertségét szolgálja, feltárva nem forradalmi távlatokat.” (Lev Trockij, Átmeneti Program).

Ahogy láttuk Orlando Chirino esetében a múltban, ma ugyanezt a jelenséget látjuk a volt szervezetünkben, a Forradalmi Marxista Irányzatban. A Nemzetközi Marxista Tendencia aktivistái szemtanúi voltak a bürokratikus degeneráció folyamatának. Az elvtársias kritika, amit volt szervezetünk elvtársai felé gyakoroltunk, ahhoz vezetett, hogy elűzték a legtöbb támogatónkat, akik aktívak a PSUV ifjúsági szervezetében, azokat az elvtársainkat, akik az elfoglalt gyárakban és a munkásigazgatás alatt álló gyárakban vannak (mint a Cemex, Inaf, Gotcha, Inveval), akik a Forradalmi Marxista Irányzat tagjai voltak. A drasztikus fordulat, amelyet volt elvtársaink vittek véghez, látható volt a sok támadásban Chávez elvtárs ellen. Látjuk ezt jelenlegi cikkeikben, mint "A Commandante a saját labirintusában van" (El comandante en su laberinto). Mi szeretnék nyilvánvalóvá tenni minden barátunk, elvtársunk és támogatónk számára, hogy az elvtársaknak a Nemzetközi Marxista Tendenciában semmi közünk nincsen a Forradalmi Marxista Irányzat és az El Militante szektás fordulatához.

Miközben igénylik, hogy a PSUV tagjai legyenek, valójában ők csupán megfigyelők egy csoportja, akik kommentálják az eseményeket a valódi, az élő folyamatokon kívülről. Nem visznek véghez koordinált munkákat a párt alapszervezeteiben, sem a fiatalok között, sem a népek mozgalmának tanácskozásain, sem a rendkívüli kongresszuson. Gyakorlatban nem részesei a PSUV-nak, és az ő elképzelésük az, hogy létrehoznak egy nagyobb csoportot és szakítanak a PSUV-val. Ami taktikánknak semmi köze nincsen ehhez a szektás politikához. Mi azért küzdünk, hogy a PSUV egy olyan párt legyen, ami a forradalmat a győzelemhez tudja vezetni. A kritikák és viták, amiket mi felvetünk mindig is elvtársiasak lesznek és az lesz a céljuk, hogy segítse a PSUV egész tagságának a politikai fejlődését.

Lucha de Clases megszületett!

A nagy vitának köszönhetően, ami ma nyílt meg a PSUV tagjai között, az elvtársak, akik a Lucha de Clases újság köré szerveződtek, fel akarják ajánlani a közreműködésünket az egész tagságnak. Mi nagyon érthetően mondjuk: Itt az idő, hogy véget vessük a termelőeszközök, bankok és a föld magántulajdonban való létének. Mi szolidárisak vagyunk a munkásosztály minden egyes harcával. Mi várjuk, hogy csatlakozzanak az elvtársak a PSUV-ból, szakszervezetekből, várjuk a munkásokat, a parasztokat, hogy csatlakozzanak hozzánk a harcban egy marxista programért a PSUV számára. Itt az idő a forradalom radikalizálására!

Csatlakozz a Lucha de Claseshoz!

(Az eredeti cikk ˇHa nacido Lucha de Clases! címmel, a lap első számában került kiadásra)

Source: Magyar-Venezuelai Szolidaritási

Home » Other languages » Hungarian