COVID-19: a Nemzetközi Marxista Irányzat (IMT)

A Nemzetközi Marxista Irányzat (IMT) nyilatkozata elmagyarázza, hogy a kapitalista rendszer teljesen képtelen a koronavírus válságot kezelni és milliók életét veszélyezteti ezzel. Ilyen helyzetben félmegoldások és a rendszert itt-ott variáló lépések reménytelenek. Drasztikus lépések kellenek ahhoz, hogy a közeledő katasztrófát el lehessen kerülni. 


A világ katasztrófával néz szembe. Százezrek, talán milliók élete forog kockán.  Még a gazdagabb országokban is, ahol fejlett egészségügyi rendszerek vannak, már ott is ezek összeomlása fenyeget. A szegényebb országokra hihetetlen, rémálom szerű katasztrófa vár. 

Nigéria vagy India lakossága – hogy a háborútól szenvedő Szíria, Jemen vagy Szomália lakosságáról ne is beszéljünk – túlzsúfolt nyomornegyedekben él, ahol se tiszta víz, se egészségügyi ellátás nincs. Itt olyasmiről beszélni, hogy “közösségi távoltartás” vagy “önkéntes karantén” rossz vicc. 

Ilyen körülmények között, félmegoldások vagy itt-ott változtatások teljesen reménytelenek a sikerhez. Kizárólag drasztikus lépések érhetik el a közeledő katasztrófa megelőzését. Az az igazság, hogy a kapitalista rendszer képtelen az emberiség megmentésére. Ez a válság rávilágít az egész rendszer romlottságára. Éppen ideje, hogy a dolgozó nép kezébe vegye saját sorsát. 

A COVID-19 pandémia éles fókuszban világítja meg a mélyen rejlő gazdasági válságot, amely már egy jó ideje érik. Most ez a folyamat hihetetlenül felgyorsult.  A tőzsdék mindenütt összeomlottak. 

Cég cég után megy tönkre és millók vesztették el állásukat. Csak az Egyesült Államokban többen arra számítanak, hogy 20%-os munkanélküliség jön. Itt nem csak egy ciklikus gazdasági válságról van szó, hanem egy mély depresszióról, mint az 1930-as években volt. 

Ne felejtsük, hogy a 30-as évek depresszióját forradalmak, ellenforradalmak és egy világháború követték. Ma ez nem egy hagyományos értelemben vett háború, de a vezető politikusok mindenütt egy háborús helyzethez hasonlítják. És ha ez egy háborús helyzet, akkor a munkásosztálynak ehhez megfelelően kell erre reagálnia. 

Kezdetben, a kormányok megpróbálták bagatellizálni a járványt. Az uralkodó osztály kezdetben nem foglalkozott a lakosság egészségének megőrzésével, hanem inkább, hogy hogyan lehet az ipari termelést fentartani, bármibe kerül is. Céljuk nem az életmentés, hanem a bankok és multik profitjának megőrzése volt. 

Ez, és egyedül ez, az oka annak a bűnös felelőtlenségnek amellyel elmulasztották azokat a sürgős és hatékony rendelkezéseket amivel idejekorán az emberéleteket védhették volna. Ez kegyetlenül leleplezte a gazdagok és szegények, a kizsákmányolók és kizsákmányoltak közötti mély szakadékot. Most aztán már hiába rohannak a kimaradt idő után, ez túl kevés, túl későn. A vírus elszabadult és mint a bozóttűz terjed mindenhol, katasztrófális hatást gyakorolva emberek életére és a világ gazdaságára. 

A dolgozók előtt horribilis dilemma áll: Hogyan éljem át ezt a válságot, fizikailag és gazdaságilag? Százekrek veszítik el állásukat. Hamarosan már milliókról beszélhetünk majd. Dolgozók, akik elvesztették jövedelmüket, azért még kénytelenek magukat és családjukat ellátni ennivalóval, ruhaneműkkel, a lakbért vagy bankkölcsönt is fizetniük kell, és mindezt úgy, hogy nehogy megbetegedjenek. 

Minden országban, emberek milliói, akiket normál körülmények között nem érdekel a politika, izgatottan követik a híreket, olvassák kormányuk minden rendelkezését, főnökeik döntéseit, és azt hogy a különböző pártok, baloldaltól a jobboldalig, hogyan nyilatkoznak. És nagyon hamar kiderül, hogy senki sem teszi amit kellene. Ilyen körülmények között, a tömegek öntudata villámszerű gyorsasággal változhat. 

Ország ország után zárja le határait vagy polgárait. A lakosságot megkérik, hogy ne mozogjon jó ok nélkül, ne menjen mások közé és maradjon otthon ha a veszélyeztettek között van. De, ugyanakkor milliókat meg direkt elküldenek dolgozni, így kénytelenek a túlzsúfolt közösségi közlekedést használni, kollégákhoz közel dolgozni, és ezzel komolyan a fertőzés veszélyének kitenni magukat. Ez nemcsak a dolgozók egészségét veszélyezteti, hanem családjukét is, akiket esetleg megfertőzhetnek, és mindezt a kapitalista profit érdekében. 

Ez a tény radikálisan hat a nép öntudatára. A dolgozóknak válaszokra van szükségük és most azonnal. A kérdés kritikus, mit lehet tenni, sőt mit kell tenni? 

A kapitalizmus komolyan veszélyezteti az egészséget

Ez a járvány leleplezte, hogy a kapitalista rendszer és milliók egészsége nem kompatibilis. Több évtizede tartó költségvetési megszorítások megtizedelték az egészségügyet mindenhol. Azokban az országokban ahol államilag finanszírozott egészségügy létezik, ezt éveken keresztül megfosztották biztonságos anyagi alapjától. A közegészségügyet egyre jobban kizsigerelték és privatizálták. 

És a magyarázat ehhez az volt, hogy “fölösleges” kiadásokat az állam nem finanszíroz. Kórházi ágyak száma csökkent, sőt az intenzív osztályoké is. A rendszerből hiányzik rengeteg orvos, ápoló és azok akik még dolgoznak, több ember munkáját végzik. Ennek igazi oka az volt, hogy arra kényszerítsen sokakat, hogy magánorvosi megoldásokat keressenek, így megindítva a nagyon jó hasznot hozó magánszférát az egészségügyben.

A válság leleplezte mennyire nem fér össze a kapitalizmus milliók egészségével. 

Ugyanakkor, a jelentős gyógyszer konszernek jól megszipolyozták az egészségügyet, profit arányuk hatalmasra nőtt az idősek, betegek és sérülékenyek hátán. Ennek most kell, hogy vége legyen! Emberek egészségét nem határozhatja meg a magán érdek. A profit szükségességét el kell távolítani az egészségügyből.  Követeljük a magánszféra megszüntetését és a magánklinikák, kórházak államosítását! Legyen az egészségügy 100%-ban állami kézben! 

Minden magán tulajdonban lévő egészségügyi intézményt államosítani kell minden jóvátétel nélkül, és legyen beillesztve az állami egészségügybe!  Ez az egyik feltétele egy jelentős állami beruházásnak, mely szükséges arra, hogy az egészségügy elláthassa sürgős feladatait a jelenlegi válságban és egy modern, hatásos szolgáltatást nyújtson, ahol a legújabb kezelések és gyógyszerek elérhetők, ingyen és mindenkinek akinek szüksége van rá. 

A jelenlegi ágyhiány megoldható, ha szállodákat, üresen álló luxus lakásokat és a milliárdosok palotáit rekvirálnánk azonnali hatállyal és átalakítanánk közkórházakká. Ezt már több országban megtették háborús időben, mint például Angliában. Ezzel egyidőben, azonnal megkezdődhetne a hosszú távú tervezés, több új kórház építésére és a kapacitásuk emelésére. Ezt egyszerűen a fölöslegesen hatalmas honvédelmi költségvetés visszafogásából lehetne finanszírozni. 

A következő szükséges lépés egy vészhelyzeti terv, amely megkezdené orvosok, ápolók, mentősök és rohammentősök toborzását és kiképzését, hogy minden klinika és egészségügyi létesítmény 100%-os felkészültséggel és személyzettel rendelkezzen. Egészségügyi személyzet csak tisztességes bérrel és munkaidővel tud megfelelni a feladatnak amit ez a vészhelyzet a vállukra tett. Jelenleg egy szégyenteljes botrány, hogy a kórházak és rendelők személyzetét majdnem hogy halálra dolgoztatják, hogy így pótolják az elmúlt évtizedekben következetesen elvont errőforrások által okozott hiányokat. A megfelelő anyagi háttér mellett, a sok külföldre távozott egészségügyi dolgozó is visszatérhet.

Biztos azt fogják mondani, hogy erre nincs pénz. De a történelem azt bizonyítja, hogy MINDIG van pénz arra, hogy a gazdagok zsebébe még több pénzt tömjenek.  Így az elmúlt évtizedben megszorítások voltak a dolgozóknak és bőséges adományozás a közpénzből a magánbankoknak – ugyanazoknak a bankároknak akik majdnem csődbe vitték a világ bankrendszerét 2008-ban. Most a történelem megismétli magát. Hatalmas összegeket tömnek bele a nagy magánvállalkozásokba, míg dolgozók milliójai élnek félelemben és szegénységben. 

 A gyógyszeripart, amely obszcén mennyiségű hasznot termel, ki kell sajátítani és köztulajdonba venni, mint az egyesített állami szektor részét.  A gyógyszeripari kutatók prioritásai, a gyorsan profitot hozó gyógyszerek helyett, amelyek eszméletlen tőkét és részvényeket hoztak dúsgazdak parazitáknak, a társadalom szükségeit szolgáló termékek fejlesztése és gyártása kellene, hogy a prioritás legyen. 

Minden szabadalmat azonnal fel kell szabadítani és minden kutatás eredményeit nyilvánossá tenni, hogy a határokon keresztüli kutatói együttműködés megvalósulhasson. Ez hihetetlenül gyorsan segítené új gyógyszerek kifejlesztését és ahogy ezek elkészültek, minden egyészségügy számára elérhetőek lennének előállítási áron. Nem azokon az irreálisan magas árakon, amibe jelenleg az életmentő gyógyszerek kerülnek. 

Ahogy ezek az intézkedések életbe lépnek, a vészhelyzet legszörnyűbb hatásai elkerülhetővé válnak és ilyen vészhelyzetek megelőzhetővé válnak a jövőben. 

A dolgozói felügyeletért!

Ha a “társadalmi távolságtartás” a járvány terjedése elleni harcnak egyik fontos eszköze, akkor ennek érvényesnek kell lennie az élet MINDEN szférájában, és különösen a munkahelyeken. Ha ez tényleg egy valós vészhelyzet, egy háborús forgatókönyv, ahogy a kormányok mondják, akkor tényleges vészhelyzeti intézkedések szükségesek. 

Menedzsment megmutatta, hogy teljesen képtelen haladó szerepet játszani.  Állami támogatással és burzsoá politikai barátaikkal, azokat a dolgozókat is, akik nem létfontosságú cégeknél dolgoznak arra kényszerítik, hogy még mindig bejárjanak munkába.   De ez aláássa azokat az erőfeszítéseket, amiket a virus elleni harcban tesznek.  És emiatt már több országban sztrájkok törtek ki, mert a dolgozók munkafeltételei az ő és családjaik életét veszélyezteti.  Több mint egy országban (lásd Olaszországban, Spanyolországban és Észak Amerikában) dolgozók sikeresen bezárattak nem létfontosságú ipari létesítményeket, legalább egy ideig. 

Nemet mondunk az elbocsátásoknak! – Mozgó skálás munkaidő 100%-os bérrel! Hadd lássuk a könyvelést! 

Ezek az események fókuszba hozzák a munkásosztály erejét ha szervezetileg összefognak és tisztába jönnek az erejükkel. Menedzsment felelőtlen viselkedésésével szembesülve, a marxisták követelik a dolgozói felügyeletet.  Minden sztrájk bizottságot át kell alakítani állandó munkahelyi bizottsággá, hogy alkalmuk legyen a felügyeletre és ha szükséges blokkolják menedzsment rendelkezéseit. 

Minden jelenleg nem létfontosságú termelést be kell szüntetni. A dolgozókat haza kell küldeni teljes fizetéssel amíg erre szükség van. Ezt menedzsmentnek kell finanszíroznia. Ha ők anyagilag erre képtelenek, akkor kötelezni kell, hogy nyilvánossá tegyék minden a termelésre vonatkozó aktáikat, határozataikat és a cég banki egyenlegét a szakszervezeteknek és a dolgozók megválasztott képviselőinek.  A valóság az az, hogy a nagy cégeknek milliárdos tartalékaik vannak és ezt a pénzt most kellene azok támogatására felhasználni akik az ő hasznukat megtermelték a munkájukkal

Ahol a termelés létfontosságúnak bizonyul, ott az egész gyárat át kell alakítani és újraszervezni, hogy lehetővé váljon a “társadalmi távolságtartás”, és a dolgozók rendelkezésére kell bocsátani minden személyes biztonsági eszközt (megfelelő maszkok, védőszemüveg, kesztyű, köpeny), a munkahelyet rendszeresen és alaposan fertőtleníteni kell, míg a dolgozók rendszeres tesztelését is meg kell oldani. A nem létfontosságú dolgozók maradhatnak otthon.

A bizottságok azt is biztosítják majd, hogy egy dolgozó se veszítse el a munkahelyét a virus álcája alatt. Ahol a gyárak elbocsátják dolgozóikat vagy a tulaj azzal fenyeget, hogy bezárja a céget, azokat ki kell sajátítani és a dolgozók felügyelete alatt folytatni a termelést. 

Azok akik már elvesztették állásukat vagy szerződés nélkül, időszakosan dolgoznak azok szenvednek leginkább majd ettől a válságtól. Követeljük, hogy ezek a dolgozók teljes fizetésüket kapják meg az államtól. Ugyanakkor, azt ellenezzük, hogy ezt úgy finanszírozzák, hogy az állam még több kölcsönt vegyen fel, mert ez növeli az eladósodást. Ennek a munkásosztály fogja meginni a levét a válság után, amikor megemelt adózással és megszorításokkal megpróbálják rajtuk behajtani az árát. Ehelyett, a parazita bankok és spekuláns cégek kisajátítását követeljük.

Ugyanakkor, ebben az időszakban, amikor a termelés lelassul, rotációs műszakokat kell bevezetni. Alternatív napokkal és egy rövidebb munkahéttel a dolgozók hosszabb ideig tudnak majd otthon maradni és kevesebb időt kell majd tölteniük utazással. Ezt aztán fokozatosan ki lehet terjeszteni a munkanélküliekre is, így csökkentve, vagy akár megszüntetve a munkanélküliséget a munkaidő csökkentésével együtt. 

Nemet mondunk az elbocsátásoknak! – Mozgó skálás munkaidő 100%-os bérrel! Hadd lássuk a könyvelést! 

A munkásosztály vegye át a hatalmat

Legyünk őszinték, hogy itt mi folyik. A kapitalista rendszer egy létét veszélyeztető válsággal kénytelen szembenézni. Sokan megkérdőjelezik, hogy garantálni tudja-e dolgozó emberek biztonságát, állásukat és lakásukat, hogy képesek-e annyit fizetni, amennyiből mindenki el tudja látni saját magát és családját? Ez forradalmi helyzetet teremthet és ezzel az uralkodó osztály teljesen tisztában is van. 

Az uralkodó osztály jobban fél a munkásosztály független mozgalmától, mint a vírustól. Attól félnek, hogy egyszer csak kezükbe veszik a sorsukat. Wuhan-ban, ahol először tört ki a járvány Kínában, az emberek a kerületeikben spontán összefogtak, barikádokat építettek ahol ellenőrizték a forgalmat és más teljesen független akciókat is létrehoztak. Ez volt az oka az állami beavatkozásnak, mert féltek, hogy elvesztik a helyzet fölötti uralmukat. 

Olaszországban a dolgozók, a sztrájk mozgalmon keresztül, elkezdték kontrollálni a termelést.  Nagy Britanniában, a kormány kriminális tehetetlensége miatt, spontán szomszédokból lakossági csoportok alakultak ki, az élelem elosztására és a biztonság ellenőrzésére. Iránban egy ponton, a lakosság kezdte szervezni a karanténokat, egész városok esetében is, mert a rezsim teljesen tehetetlen volt. 

Ezek a példák a munkáshatalom születőben levő stációi, melyek spontán alakulnak ki a kapitalista rendszer káoszából. Az teljesen világos, hogy az uralkodó osztály képtelen hatásosan fellépni a válság megoldásáért. Ezekben az esetekben ahol az uralkodó osztály teljesen képtelen bármilyen hatásos fellépésre, mint Nagy Britanniában, Svédországban és az Egyesült Államokban, mi azt a felhívást tennénk, hogy a körzetekben, szomszédságokban és a munkahelyeken bizottságok alakuljanak, melyek a válság különböző aspektusait kezelni tudják. 

Olaszországban és Franciaországban az állam kezdeményezett ilyen lépéseket. Kezdetben a lakosság elfogadja ezeket a kezdeményezéseket, melyek a hatóság szerint szükségesek az új és életveszélyesen fertőző virus legyőzésére.   Ugyanakkor, a lakosság zöme tisztában van azzal, hogy ezek a hatóságok, akik most szigorúbbnál, szigorúbb rendelkezéseket hoznak, ezek ugyanazok, akik a járvány kezdetén bagatellizálták a veszélyt és ezzel sok időt elpazaroltak. A tömegek zöme nem bízik a hatóságban, és nem hiszik el, hogy az ő érdekükben rendelkeznek. Ebben nagyon is igazuk van. 

A legfelsőbb uralkodó réteg tisztában van azzal, hogy válságkezelő intézkedésekre szükség van ahhoz hogy a helyzet stabilizálódjon, különben a lakosság ellenük fordulna. De ezek a válságkezelő rendelkezések arra is használhatók, hogy a lakosságot kordában tartsa. Van bennük egy nyilvánvalóan anti-demokratikus elem, amelynek fő célja az állami hatóságok megerősítése és az elnyomás erőinek fokozása.

Mi felismerjük annak okát, hogy miért támogatja a lakosság a biztonsági erők jelenlétét az utcákon, de egyúttal arra is törekednünk kell, hogy szétzúzzuk azt az illúziót, hogy ezzel a népet védik. Egyetlen küldetésük hogy a tőke érdekeit védjék, hogy megpróbálják a helyzetet stabilizálni, nehogy a kapitalisták és államuk elveszítse a helyzet fölötti uralmát.  

Olaszországban több helyen megesett, hogy a rendőrség letartóztatott sztrájkoló munkásokat, akik a biztonsági rendelkezésekért és felszerelésért sztrájkoltak. Ez megvilágítja annak veszélyét, hogy túl sok illúziónk legyen az állami biztonsági erőkben. Mi figyelmeztetjük a dolgozókat, hogy az egyetlen erő amiben bízhatnak, azok a saját szervezeteik, sem a hadsereg, sem a polgári kormány nem megbízható, hiszen sokszor példáját adták annak, hogy rendelkezéseik saját profitjukat védi, bármi áron, még a járvány súlyosbítása árán is. 

A vészhelyzet elleni harcot lakossági és munkahelyi bizottságok kezébe kell adni. Ezek helyi, kerületi és országos kapcsolataik alapján egy hálózatot alkothatnak, így lehetségessé válik megszervezni a teljes karantén rendszert és ezzel rövid időn belül meg lehet állítani a vírust. 

Olaszországban sokak attól félnek, hogy bünözők kihasználhatják a vírus elleni harcot.  Egy ilyen helyzetben az állami erők nem tudnának mindenkit megvédeni. Ezért ajánljuk azt, hogy minden kerületben, helyi bizottságokat kell létre hozni, amelyeket a helyi lakosság választ meg, és ezek a szervezetek lennének a vészhelyzet rendelkezéseit végrehajtó erők. Egy helyileg demookratikusan megválasztott bizottságban jobban bízna a lakosság és ebből kifolyólag döntéseik hitelesebbek lennének. Ezek a bizottságok sokkal gyorsabban tudnák eldönteni, hogy mire van szükség, milyen rendelkezések szükségesek és hogyan lehet azokat betartatni. 

A bizottság szervezné meg az utcai ellenőrzéseket és járőrözné az utcákat, ahol az élelmiszer szétosztása és a veszélyeztettettek védelme is az ő feladatuk lenne. Ők sikerrel harcolnának a bünözők ellen is, a spekulánsok ellen, az ok nélküli áremelkedések ellen, melyek egyre gyakrabban van példa az élelmiszer boltokban és gyógyszertárakban. 

A chilei szakszervezetek nemrégen meghirdették, hogy ha a kormány nem szervezi meg az országos karantént, akkor ők tagjaikat egy “humanitárius sztrájk” –ra hívják fel, melyből csak a létfontosságú cégek és szolgáltatások lennének kivételek. Ezt nyilvánvalóan a tőke  stratégái is észrevették, mivel komoly forradalmi hangulat is kialakulhat a jelenlegi helyzetben. Ezt mindenáron meg fogják próbálni megakadályozni. 

Garantált élelmiszer ellátás

Ahogy milliók felfogták, hogy a vészhelyzet komolyra fordulhat, pánikszerű élelmiszer bevásárlás és halmozás kezdődött. Ezt mi okozza? Egyrészt az ismeretlentől való félelem, de az is közrejátszott, hogy senki nem bízik abban, hogy a hatóságok vagy a piacgazdaság sikeresen tudná megszervezni az ellátást.  

Ez viszont sajnos oda vezetett, hogy most már hiánycikkek vannak, ami gyorsan a profit hajhászás szellemében az létfontosságú cikkek áremelkedéséhez vezetett. Ez csak tovább romolhat a jelenlegi vészhelyzetben. Demokratikusan megválasztott helyi bizottságok jogkörébe kell, hogy tartozzon az árak ellenőrzése és ha szükséges csökkentése.  Enélkül, a szegényebb rétegek hamarosan nem fogják tudni beszerezni a szükségeset. 

Az idősek és veszélyeztetettek, egy ilyen helyzetben nehezen tudnák ellátni magukat. Otthon kell maradniuk, de az élelmiszer kiszállítására nincs lehetőségük. Emiatt külön veszélynek kell kitenniük magukat, azzal, hogy kénytelenek vásárolni menni.

Követeljük, hogy központilag szervezett élelmiszer kiszállítás legyen, mert ezzel meg lehet akadályozni, hogy sokan kénytelenek legyenek elhagyni otthonukat ha nem akarnak éhezni. A spontán, már eddig is megalakult helyi csoportok, akik aktívan keresik azokat akiknek segítségre van szükségük, bizonyítja, hogy az emberek zöme nem kapzsi individualista és önző, hanem baj idején hajlandó kollektívan dönteni és segíteni azokat akiknek erre szükségük van. 

Ugyanakkor ha ezek az önkéntes csoportok hatásosak akarnak lenni, segítségre van szükségük.  Transzport, biztonsági eszközök és kiképzés kell ahhoz, hogy a megfelelő módon közelítsék meg azokat a veszélyeztetett embereket akik önkéntes karanténba vonultak. 

Közösségi konyhák szükségesek ahhoz, hogy készételek formájában sokak étkeztetését meg lehessen oldani. As időseknek és a mozgáskorlátozottaknak van erre leginkább szüksége. Ezekben az időkben, amikor vendéglők és bárok bezárnak és elbocsájtják személyzetüket, mi azt ajánljuk, hogy ezeket a vendéglátó egységeket kisajátítsa az állam és a közösség igényeit úgy szolgálja ki, ahogy annak arra szüksége van. Ez megoldaná mind a személyzet foglalkoztatottságát, mind a közösség ellátását. Ez a mozgalom a helybeli csoportokkal is koordinálná aktivitását. 

Állami tulajdonú, integrált közlekedési rendszert

Az egyik legveszélyesebb helyzet a tömegközlekedésen van, ahol dugig teli buszokon, villamosokon és a metrón képtelenség távolságot tartani és a fertőzés veszélye így nagyon magas. A járvány kezdetén milliók utaztak szorosan egymás mellett és ez nagyban hozzájárult a virus terjedéséhez. 

Ahogy kiderült, hogy a tömeges utazás veszélyes, a lakosság zöme nem utazott fölöslegesen.  Azok, akiknek munkája megengedi, hogy otthon maradjanak, azok ezt tették. Ezután már nem volt olyan zsúfoltság a tömegközlekedésben, mint addig, de a veszély továbbra is fentmaradt. 

Erre a tömegközlekedési cégek tualjdonosai megritkították a járatokat és megszüntettek egy jó néhány útvonalat. Pontosan amikor arra van szükség, hogy a “társadalmi távoltartás” lehetséges legyen, a járatok megint zsúfoltak lettek. 

Ismét, beleszaladunk abba problémába, hogy a profitabilitás az első szempont, nem a lakosság biztonsága. Ez elfogadhatatlan. Minden transzport vállakozást államosítani kell jóvátétel nélkül, hogy egy országos közlekedési stratégiával integrálva működjenek. A jelenlegi tömegközlekedési vállalkozások régen az állam vagy a helyi hatóságok tulajdonában voltak. Mindegyiket vissza kell venni és a szükség alapján, nem a profitabilitás alapján kell működtetni őket. Az utasoknak több helyre van szükségük a jelenlegi állapotok alatt. 

A személyzetnek is joga van a védelemre, és ha nem kell zsúfolt járatokon dolgozniuk, az is védi őket bizonyos fokig. A közlekedésben dolgozóknak is joguk van széleskörű egységvédelmi eszközökre, (maszkok, szemüvegek, kesztyűk, köpenyek stb.), míg a takarítók számát is növelni kell, sőt ahol privatizálva lett ez a szolgálat, újból a cég saját személyzeteként és nagyobb létszámmal kell, hogy műköjenek, hiszen a virus gyors terjedését gyakori fertőtlenítő tisztítással lehet a legjobban lelassítani. A takarító személyzet bérét emelni kell, teljes szakszervezeti jogokkal együtt. 

A lakhatási válság

A dolgozók komoly hányada elvesztette az állását a járvány miatt. Sokan, de a fiatalok leginkább, magas lakbért fizetnek vagy bank kölcsönt törlesztenek. Ha minden úgy marad, ahogy most van, előbb utóbb rengetegen lakásuk elvesztésének és saját maguk kilakoltatásának néznek elébe.  Több országban, az ottani kormányok kötelezték a bankokat, hogy átmeneti, több hónapos, banktörlesztési szünetet hirdessenek meg. Sajnos, ez csak a bankkölcsönökre érvényes, a lakbérekre nem. Követeljük, hogy a lakbér fizetése is legyen felfüggesztve a járvány teljes idejére!

Szeretnénk azt is hozzátenni, hogy ezek a banktörlesztési szünidők a bankokat védik, mert ha hirtelen százezrek nem fizetik a törlesztést, ez csődbe taszíthatja a bankok zömét. Mint mindig, kapitalista rendelkezések, amik úgy tűnnek, hogy a lakosság érdekeit szolgálják, sokszor teljesen más okból lettek bevezetve. 

Persze, a banktörlesztési szünidők átmenetileg segítenek. Ugyanakkor, hosszú távon ez nem törli el a visszafizetési kötelezettséget. Előbb vagy utóbb újra kell kezdeni a visszafizetést. Azok, akiknek sierül majd újra állást találni, azoknak is nagyobb összeget kell majd törleszteniük. Sajnos ennek a járványnak hosszútávú következményei is lesznek. Megszorítások, csökkenő életszínvonal és tömeges munkanélküliség az amit a kapitalizmus igérni tud. Még a járvány megszűnte után is. 

Hogy megakadályozzuk tömegek kilakoltatását, ingatlanjuk elvesztését, azt javasoljuk, hogy a bankok a hátralék egy részét stornózzák. Ez az egyetlen módja, annak, hogy ez a probléma egyszer és mindenkorra megoldódjon. Minden bankot az állam menekített ki az adófizetők pénzén a tönkremenésből 10 évvel ezelőtt, és az elmúlt évekeben hatalmas profitrátával működtek. Ha az igaz, hogy ebben a válságban mindannyian együtt vagyunk, most a bankoknak is ki kell venniük részüket az áldozatokból.

Más dolgozók lakbért fizetnek bérleményeik után és ha elmaradnak a lakbérrel, a kilakoltatást reszkírozzák. Vannak országok, ahol átmenetileg megszüntették a kilakoltatásokat. És bár ez egy nagyszerű kezdeményezés, hosszú távon ez sem oldja meg a bérlők problémáit. A lakások tulajdonosai tudják, hogy kell nyomást gyakorolni bérlőikre. Ezekből az egyik az amikor olyan magasra emelik a lakbért, amit már a jelenlegi bérlő nem tud megfizetni, így kénytelenek felmondani.  Emiatt, feltétlenül be kell fagyasztani a jelenlegi lakbéreket és a járvány megszűntéig szüneteltetni kell a lakbér fizetését. A helyi bizottságoknak itt az lenne a feladatuk, hogy ellenőrizzék a lakhatási helyzetet és megakadályozzák a lakbérek emelkedését és a kilakoltatások végrehajtását. 

Ez a helyzet rávilágít egy másik, hosszútávú problémára. Arra, hogy a magán lakások bérei azért ilyen magasak, mert közösségi lakások nem épülnek és a régieket is privatizálják. Régen, sokkal több lakás volt bérelhető az állami szektorban, mint a magán szektorban.  Dolgozó családok, megfizethető lakbéreket fizettek. Sajnos évtizedeken keresztül a privatizálás minden országban majdnem eltörölte a közösségi lakás szektort, így a régi bérlők ma már saját tulajdonukban laknak.

Most arra van szükség, hog gyors programmal, közösségi lakásokat építsenek megfizethető lakbérért, hogy a létező igényt ki tudják elégíteni. Ugyanakkor, rengeteg lakás áll üresen a spekuláció miatt. Ebben az esetben, ezeket az ingatlanokat közös tulajdonba kell venni, hogy a közösségi lakás szektor ki tudja adni őket. Ahogy ezt a rendszert bevezetik, ez nagyban meg tudná oldani a jelenlegi kettős problémát: a lakáshiányt és a magas lakbéreket. 

Demokratikus jogok

Mindenütt a vészhelyzetre hivatkozva válság törvényeket hoznak. Természetesen egyetértünk azzal, hogy a válság idején szükség van olyan rendelkezésekre, mint magán vagyonok elkobzása, magánkórházak rekvirálása és a személyes biztonsági eszközöket gyártó cégek állami tulajdonba vétele. 

A probléma az, hogy kapitalista kormányok kihasználják a járványt demokratikus jogok veszélyeztetésére. Mint például a sztrájkjog felfüggesztése, politikai jogok korlátozása, a szólásszabadság megkurtítása és a katonaság utcai jelenléte. 

Ezeknek a rendelkezéseknek semmi közük a virus elleni harchoz és fel kell lépni ellenük. A sztrájkjog különösen fontos most, hogy a dolgozók meg tudják védeni magukat azok ellen, akik miatt egyészségük, biztonságuk, sőt még és életük is veszélyezben van munkahelyükön.  A szólásszabadságra mindenkinek szüksége van, ha le akarja leplezni a munkáltatók és kormányok érzéketlen hozzáállását az emberélethez. 

Így, míg minden erőfeszítést meg kell tenni, hogy a leghatásosabb módon harcoljunk a virus terjedése ellen, azt nem engedhetjük meg, hogy a kapitalisták a járványt demokratikus jogaink csorbítására használják. Ezekért a jogakért elődeink sok áldozattal harcoltak, míg el nem nyerték maguknak és a jövő generációknak. 

Államosítások

Évekig az uralkodó osztály kedvenc szava volt a privatizálás. Hatalmas állami vállalatokat daraboltak fel és árulták fillérekért a gazdag haverjaiknak. Maga a szó “államosítás” röhejesnek tűnt, mint egy a múltból megmaradt dinaoszaurusz. És most, hirtelen a nóta az ellenkezőjére váltott. 

Vannak kormányok manapság, amelyek világosan beismerték, hogy a kapitalista rendszer képtelen a virus ellen effektíven harcolni és kénytelen rekvirálni magánkórházakat, mert ezekre szükségük van a virus terjedése ellen folytatott harcban. Ezzel egyidőben, egyes kormányok már most azzal fenyegetőznek, hogy azokat a cégeket, amelyek csődbe mehetnek a válság miatt, államosítani fogják.

Erre egy jó példa a francia minister, Bruno Le Maire, aki a következőket mondta: “Nem fogok hezitálni bármilyen módszert használni, amely francia cégeket védelmez.   Ezekhez tartozik a rekapitalizáció, vagy részvények átvétele, sőt az államosítás is ha arra van szükség.” 

A jobboldali reformisták, akik nemrégen még egymással tulakodtak kijelenteni, hogy az államosítás helytelen és nem megoldás, szintén kénytelenek voltak ezt az új nótát fújni. 

Hogy őszinték legyünk, az amikor ők beszélnek államosításról, az tulajdonképpen egy adőfizetők pénzéből adományozott állami dotáció. Ez egy kompenzáció amit a magántulajdonosok kapnak és így semmi más, mint az állami szektor javainak a magánszektorba való átirányítása. És ahogy ez a közpénz magán kezekbe került és segített a cégnek lábon maradni, rögtön a válság megszűnte után eladják vissza az eredeti tulajdonosoknak nevetségesen kis összegekért. Ez már megint egy formája annak, hogy a köznép fizesse meg a kapitalisták által okozott válság árát. 

A dolgozók nem fogadják el az államosításnak ezt a formáját.  Nem szabad, hogy a munkásosztály fizesse meg egy olyan válság árát, amit a kapitalisták okoztak.  Kártérítés nélküli kisajátításra van szükség. Ugyanakkor, a régi vezetőséget le kell váltani, és helyükbe egy a dolgozók által demokratikusan megválasztott vezetőséget kinevezni. Ez a vezetőség a dolgozói demokrácia és felügyelet szellemében folytatja majd a termelést.

A munkásmozgalmi szervezetek szerepe

A munkásmozgalmi szervezetek vezetői képtelenek, hogy a válságot komolyan vegyék. Olaszországban a szakszervezeti vezetők végig kollaboráltak a munkáltatókkal és a kormánnyal amikor azok a termelés folytatását követelték. A fő kritérium nem a munkaerők biztonsága és védelme, hanem a termelés folytatása volt, nehogy csődbe menjenek a gyárak. 

Az olasz munkásoknak viszont teljesen más ötleteik voltak. Nekik a dolgozók életét megmenteni volt az első feladat. Elkezdtek sztrájkolni, amikor főnökeik elutasították követeléseiket a termelés biztonságossává tételéért. És csak akkor, amikor ilyen határozottan felléptek a dolgozók, kezdték a szakszervezeti vezetők is megváltoztatni a poziciójukat.  Ahelyett, hogy vezették volna a harcot, nagyban le voltak maradva a tennivalók mögött. 

Nagy Britanniában a Munkáspárt teljesen beszüntette minden aktivitását. Annak ellenére, hogy manapság már megvan minden technikai megoldás a pártélet folytatására. Mindenütt, a munkáspárti vezérek vagy nyíltan, vagy burkolva, de minden kritika nélkül elfogadták a hibás taktikákat, amit az uralkodó osztály folytatott. Amire igazán szükség lenne, az egy akcióterv, amivel a dolgozók együtt harcolhatnának mind a virus terjedése, mind az uralkodó osztály ellen.  A munkásosztály mobilizációja azonnal megváltoztatná az események menetét a kerületekben, lakóhelyeik körül és a munkahelyeken. Az hogy ezt nem tették meg, jelzi, hogy teljesen kapituláltak az uralkodó osztály előtt, potosan akkor, amikor az legmélyebb válsága előtt áll. 

Emiatt, radikális változásokra van szükség ezekben a szervezetekben. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezeti vezetőknek a tagság kontrollja alá kell kerülniük, és hogy a vezetőket olyanokból kell kiválasztani, akik nem annyit keresnek, mint az igazgatók, hanem inkább közelebb van a jövedelmük azokhoz, akiket képviselnek. Ez azt is jelenti, hogy a vezetőség kénytelen lesz a dolgozók átlagbéréért dolgozni és hogy bármikor leválthatók, ha a tagság demokratikus szavazatai alapján eldöntött határozatokat nem tartják be. 

Ez azokra a nagyon régen megalapított pártokra is érvényes, amelyek azért létesültek, hogy a munkásosztálynak hangot adjanak. Ezeket meg kell reformálni, melynek első lépése az, hogy minden vezetőt a tagok válasszanak meg demokratikusan. Azokban az országokban, ahol nincsenek munkáspártok, mint például az Egyesült Államokban, ott a szervezett munkásosztálynak az a feladata, hogy egy ilyen párt megalapításáért kampányt indítson.

Hogyan lehet ezeket a terveket finanszírozni?

Sokan egyetértenének azzal, hogy a fenti követelmények érthetőek és ésszerűek, és jogosan kérdezhetnék, hogy ki fogja ezt mind finanszírozni? A válasz mindig az, hogy erre nincs pénz. Ez egyáltalán nem igaz. 

Először is, mind az USA Szövetségi Tartalék mind az Európai Központi Bank kijelentette, hogy több milliárd dollárt és eurót pumpálnak a gazdaságba.   Nagy Britanniában a kormány bejelentett egy 350 milliárd angol font értékű csomagot, ami az össz nemzeti termelés 15%-a. Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Németország, minden ország bejelentett hasonló csomagokat a közelmúltban. 

Ha egy gazdasági Armageddon fenyegeti őket, azonnal, hirtelen megvan a pénz amire szükség van.  A baj csak az, hogy ez a pénz egyenesen a kapitalisták zsebeibe folyik, nem az egészségügybe, vagy a dolgozó nép zsebeibe. És az is nyilvánvaló, hogy ezekkel az intézkedésekkel a nemzeti eladósodás fog növekedni. Később, majd a járvány elmúlta után, megint a dologzókra fognak hárulni azok a terhek, amivel ezt az adósságot majd vissza kell fizetni. 

Ugyanakkor, vannak más források is ahol óriási összegeket lehet találni. Az Egyesült Államokban, például, a legfelsőbb 1% —kb. 1.2 millió család—személyes vagyona 2019-ben $35 trillió volt. Egy, az Anglia és Wales Okleveles Könyvvizsgálói Szervezete (ICAEW) által 2017-ben folytatott tanulmány szerint: “olyan időkben, amikor a lakosság zöme arról törte a fejét, hogy hogyan húzzák még szorosabbra öveiket, az Egyesült Királyság vállalkozásainak két-harmada készpénz többletekkel rendelkezett.”

És nemcsak ez, de azóta a brit vállalkozások betétei és készpénz tartalékai tovább növekedtek!  Készpénz betétek 8%-al növekedtek 2018-ban, és az elmúlt 5 évben a növekedés összesen 51% volt. Credit Suisse szerint a világ legfelsőbb 1%-a globális vagyon majdnem 50%-val rendelkezik, míg a világ felnőtt lakosságának szegényebb fele a vagyon kevesebbb, mint 1%-át tartja tulajdonában. 

Válságos időkben, természetesnek kellene lennie annak, hogy ezt a hatalmas vagyont, amit millió munkaerő termelt munkájával, arra költsék, hogy minden szükségest meg tudjanak tenni a COVID-19 legyőzésére, majd azoknak a szerkezeteknek és erőforrásoknak a megteremtésére, ami biztosítaná, hogy ha valaha megint egy hasonló pandémia veszélyeztetné a bolygót, a társadalom addigra fel lenne készülve és meg tudná akadályozni a hasonló pusztítást. 

Ésszerű lenne egy 10% vagy 20%-os vészhelyzeti adót kivetni erre a vagyonra. És bármely vállalkozás vagy kapitalista, amely megtagadná ezt az adót, azonnali elkobzásra kerülne, minden vagyona elkobozva a cég állami kezekbe kerülne.  Mitovább, azokat a bankokat amelyeket már többször közpénzből mentettek meg a csődtől, azonnal kártérítés nélkül államosítani kell, majd egy integrált, teljesen állami kézben lévő nemzeti bank részéve kell válniuk. Ugyanez érvényes a biztosítókra is. 

Ha a világ körül mindenhol, kormányok ilyen intézkedéseket hoznának, nem volna szükség a nemzeti eladósodás növelésére, és így a későbbi megszorításokra sem. És lenne elég erőforrás kórházak építésére, a gyógyszeripari kutatás és fejlesztés finanszírozására, házépítő programokra stb. és minden munkanélküli dolgozó jövedelmére.  

Munkáskormányt! 

Nagy Britanniában teljesen világos, hogy a Tory kormány fel volt készülve százezrek halálára, inkább mint hogy bevezesse a szükséges rendelkezéseket és beszerezze az életbevágó eszközöket, amelyek megmenthették volna ezeket az embereket. Az Egyesült Államokban Trump jasonlóan viselkedett. Még Olaszországban is, ahol Európában először pusztított a virus, a kormányrendelkezések rejtett motivációja nem az életek mentése, hanem a profitabilitás megőrzése volt. 

Sok millió dolgozó ember életét nem lehet ilyen emberek kezeiben hagyni. Mindenki, mindenütt azt hangoztatja, hogy most nem az az idő van amikor politikai különbségeket kellene felhozni, hanem mindannyiunknak össze kell fognunk. Nacionalizmussal és patriotizmussal van minden kiáltvány tele.  Azt mondják, hogy mi mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk.  Ez nem lehetne távolabb a valóságtól, mint most van. Azokat kérik, hogy megfizessék ennek a válságnak az árát, akiknek a legkevesebb módjuk van ezt megtenni, a dolgozókat, az ifjuságot és az időseket. 

Arra van szükség, hogy a kormány minden országban a dolgozók érdekeit képviselje. Azt a programot, amit ebben a nyilatkozatban leírtunk, csak olyan pártok és vezetőik tudnának megvalósítani, akik a munkásosztály érdekeit képviselik. Ezek a munkáskormányok, végre felhasználhatnák a világon felhalmozott hihetetlen mennyiségű vagyont a dolgozó emberek érdekében és ugyanakkor megtalálnák a valóban globális választ a jelenlegi válságra. 

Internacionalizmus és munkás együttműködés

A 21-ik században két alapvető akadálya van a termelő erők további fejlődésének a kapitalista rendszerben: a termelőerők magántulajdona és a nemzetállam. Ezt a jelenlegi válság grafikusan bizonyítja. 

A piacgazdaság katasztrófálisan megbukott. A profit uralma milliók életét veszélyezteti.  Itt az idő elsöpörni ezt a rendszert.  Helyébe egy közösségi tulajdonban levő tervgazdaságot kell rakni. Munkásdemokrácia és dolgozói felügyelet a legideálisabb rendszer, amivel a termelést felügyelni lehet. 

Egy ilyen gazdaságbn az erőforrásokat gyorsan és hathatósan át lehet csoportosítani kritikus időszakokban. A termelést, ha szükséges, le lehet állítani, anélkül hogy magántulajdonosok profitjával kellene törődni. Az otthon maradó dolgozók bérét rendesen lehetne fizetni. Senkinek sem kellene félnie, hogy a lakástulajdonos kilakoltatná lakbér hátraléka miatt. Röviden, ez a globális szocializmus bevezetését jelentené. Minden feltétel beérett arra, hogy ez realitás legyen. 

Boris Johnson és más burzsoá politikusok, egy háborúhoz hasonlították a jelenlegi helyzetet. De, a második világháború alatt Nagy Britanniában, hogyan viselkedett az akkori kormány? Azt mondták, hogy: “Döntsön a piac gazdaság!” Vagy hogy: “Az államnak ki kell maradnia ebből a döntésből!” Nem, nem ezt mondták. Az állam apparátusát használták, hogy központosítsák a termelést, államosították a fegyvergyárakat és bevezették a központi tervezést. 

Persze, ez nem azt jelentette, hogy Nagy Britannia szocialista ország lett. A hatalom szorosan a kapitalisták és a bankok kezében maradt. De a helyzet miatt kénytelenek voltak bevezetni egy bizonyos mértékig központi tervezést és államosítást. Egyszerűen azért, mert ezek jobb eredményeket hoznak.  A gyakorlatban még azok is beismerték, hogy a szocialista tervgazdaság felsőbbrendű, mint a kaotikus kapitalista piacgazdaság, akik egyébként a szocializmus legelkeseredtebb ellenségei voltak.  

Nincs kétség, hogy Kína manapság egy kapitalista ország.  Ez egy különleges formázatú kapitalizmus, melyben még mindig megvannak a központi tervezés bizonyos elemei és állami vállalatai, melyek a régi rendszerből maradtak meg. És pontosan ezek a múltból megmaradt elemek voltak azok, melyek nagy előnyt jelentettek Kinában a pandémia legyőzésére, figyelemre méltó eredményekkel. Ezt a tényt olyanok is megemlítették, akik normális körülmények között nem szimpatizálnak a szocializmussal. 

Kína nagy előnye az volt a Wuhan környéki góccal, hogy azonnal le tudták zárni azt a hatalmas területet, 50 millió lakosával együtt és fel tudták használni más kínai területek erőforrásait, hogy megmentsék a lakosság zömét. Orvosokat, ápolókat az ország még érintetlen területeiről és átcsoportosított erőforrásokat koncentráltak Wuhan-ban és így hathatósabb volt a küzdelem, mint enélkül. 

Olaszországban a helyzet teljesen más volt. Senki nem segítette az olaszokat Európából. Sőt, Németország blokkolta a maszkok exportját, ami nagyon rövidtávú, szűk és nacionalista gondolkodásmódra vall.   Ha akkor egy nemzetközi erőfeszítés és együttműködés segítette volna az olaszokat, a helyzet teljesen más lenne most egész Európában.

Itt érdemes megemlíteni, hogy mit mondanak a jelenleg Olaszországban dolgozó kínai orvosok. Megfigyeléseik és a Wuhan környéki tapasztalataik alapján ők azt mondják, hogy még mindig túl sokan mászkálnak az utcákon Olaszországban. Ez megerősíti amit mi mondtunk a járvány kezdete óta: minden nem létszükségletű termelést be kell szüntetni! 

Olaszországot is le lehetett volna zárni és Európa többi, akkor még nem érintett, országai segíthettek volna megakadályozni a virus kezdeti, gyors terjedését, tárgyi és humán errőforrások megosztásával. Ha ezt sikerült volna megszervezni, a lezárás rövidebb és sokkal hatásosabb lenne. Ehelyett, minden EU tagország különböző stratégiákkal, különböző tempóban, mások segítsége nélkül működött. 

Ennek eredménye az lett, hogy a virus sokkal gyorsabban terjedt Olaszországban és ezzel hozzájárult a járvány egész európai terjedéséhez. Mostanra egész Európa kényszerül szembenézni ugyanazzal a helyzettel, ami Olaszországban zajlik és a veszélyhelyzet fölöslegesen lett ilyen komoly. 

Ez teljesen leleplezi az EU lényegét: hogy kizárólag a főbb európai vállalatok érdekeit képviseli.  Amikor arról van szó, hogy szigorú megszorításokat kényszerítsenek rá Görögországra, vagy Olaszországra, akkor azonnal megvan a határozottság és felkészülés. De ha milliók életét kellene megmenteni, akkor nemcsak teljesen haszontalan, de még tovább nehezbíti a helyzetet. A leghalványabb kétely sem maradhat arról, hogy a kapitalizmus megbukott és tehetetlennek bizonyult a jelenlegi válságban. 

Egy-két komoly burzsoá elemző arra a következtetésre jutott, hogy a rendszerük halálra van itélve. Egy jó példa erre az ami a ‘The Australian’ nevű folyóiratban jelent meg nemrégen: "Macquarie Management, a Macquarie Csoport bizományos ágazata figyelmeztetett: ‘a hagyományos kapitalizmus haldoklik’ és hogy a világ közeledik ‘valamihez ami közelebb lesz a kommunizmus egy verziójához’.”

Milyen igaznak csengenek ezek a szavak! A mai globális veszély legyőzéséhez globális összefogás szükséges. És ez teljesen lehetetlen, amikor minden döntés a profit hajhászásnak van alárendelve. Amikor egy kevés kapitalista, akik a termelőerők tulajdonosai, határozzák el milliók sorsát. Arra van szükség, hogy ne a haszonért, hanem az emberiség szükségleteiért termeljünk. 

Sokaknak már teljesen viágos, hogy a kapitalista piacgazdaság teljesen képtelen a jelenlegi válságot leküzdeni. Az is világossá vált, hogy ha le akarjuk győzni a jelenlegi vészhelyzetet, nemzetközi összefogásra van szükség. A szocializmus, az egyetlen rendszer mely képes az emberiség szükségleteit kielégíteni, ez az érv most már tagadhatatlan. Persze, amikor azt mondjuk, hogy szocializmus, nem azokról a totalitárius, bürokratikus karikatúrákról beszélünk, amelyek a Szovjetúnióban és Maoista Kínában voltak.  Igazi szocializmus az demokratikus, vagy semmilyen. Valós szocializmus csak úgy érhető el, ha a dolgozói demokráciára épül amelyben a gazdaságot és a központi tervet a munkásosztály dolgozza ki és állandóan felügyelete alatt tartja. 

A Nemzetközi Marxista Irányzat (IMT) ezért harcol minden országban ahol jelen van. Felhívunk mindenkit, hogy csatlakozzon hozzánk, abban a törekvésben, hogy ellássuk a világ munkásait és fiataljait olyan eszmékkel és egy olyan programmal amely kiemelné az emberiséget a kapitalizmus mocsárjából amiben egyre mélyebbre süllyedünk. Az emberiségnek jelenleg két választása van: 1. A szocializmus vagy 2. a kapitalizmus barbarizmusa, ami még a 30-as éveknél is mélyebb és szörnyebb lenne. Csatlakozzatok hozzánk a szocializmusért való harcban!